MEDDIG HORDOZZAM? 

A hordozás nem csupán a baba igénye és cipelése, sokszor a szülő igénye is. A járni tudás nem jelent egyet célirányos közlekedéssel kb. 5-6 éves korig. A 2-3 évesek szívesen bóklásznak célirányos séta helyett. Előfordul, hogy szeretnénk eljutni valahová, netalántán időre, akkor egy 3 év alattival ez sokkal könnyebb lesz ha viszünk magunkkal egy hordozóeszközt. Lehet, hogy egy ideig tudja tartani a séta ütemét, de idegrendszerileg és fejlődéslélektanilag nem tartanak ott, hogy célirányos sétát meg tudjanak valósítani, főleg nem időre. 

A forgalmas út melletti séta is sokkal biztonságosabb, ha a kéz megfogása nehézkes, és bizonytalan, akkor hátunkra vesszük, amíg biztonságos helyre nem érünk, ahol szabadon futkározhat. A biztonságosan engedelmes kor elérése nagyon változó és egyéni eltéréseket mutat. Addig pedig fő a biztonság és egy hordozóeszköz.

Egy hosszabb kirándulás végére, még egy igen aktív, örökmozgó is elfárad, sőt a déli alvás idejére (nálunk ez egészen 5 éves korig napi szintű volt) egészen biztos kidől. Volt, hogy túra utolsó 1 km-ét nem tudta megtenni az 5 éves fiam, vagy az állatkertben déli 12-kor zsiráf nézése közben állva elaludt, előfordult, hogy nyaraláskor Velencében az ugyancsak ötéves lányom déli 12-kor hátamra kérte magát alvás miatt. Ilyenkor jó, ha van nálunk egy hordozó. Jellemzően 5 éves kor még az, amikor előfordulnak ilyen kifáradós helyzetek. 

A szeparációs szorongás hullámokban előjöhet különböző korokban, tapasztalat szerint 8 hónapos korban, 1,5 korban és egy másik formájában az ún. dackorszakban is megfigyelhető. Ilyenkor fokozottabban igényli a testkontaktust a gyermek. Nyilván karban is megoldható, de ilyen fokozott igény esetén a legcélszerűbb hátunkra kötni valamilyen eszközben. Áthidalható ez a korszak egy hordozóval, úgy, hogy közben anya nem merül ki benne. Ugyanis ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy egy lépést se tehetünk nélküle. A dackorszakban pedig a levállás folyamatában a veled egy vagyok – már külön vagyok egyedül is tudom váltakozásában, fusztrációjában nyugtatásként és kiborulás megelőzésként nagyon jól használható a hordozóeszköz. 

Én magam hordozóeszközt használtam három éves korban a békés és könnycsepp-mentes leválasztáshoz alternatívaként, hogy megvalósuljon a közelség, bőr-bőr kontaktus, de már ne cicin elégítse ki ezt az igényét, mert nekem már fusztráló volt és így az én igényem szerint választottam le az utolsó gyermekemet ilyen módon törésmentesen. 

Altatás a korábbi megszokott cicin alvás helyett hordozókendőben, gimnasztika labdán rugózva történt. Ez olyan jól bevált, hogy a déli altatás is mindig 3-5 perc alatt működött ilyen módon egész óvodás korban. Ilyenkor a melatonin termelést segítjük a gyermekünk szervezetében, ami az elalvásért felelős hormon. 

Meddig tart a hordozás?  Családonként változó, addig, amíg a hordozás segítő, támogató a hétköznapokban, a nyaralásokkor, ameddig mindkét fél igényli azt. Egyet biztosan tudok, a 21, 20, 10 éves hordozott (kb. 5 éves korig) gyermekeim esetében, hogy nem a hátamon mentek érettségizni és iskolába se. De bármikor bátran megölelnek, nem félnek kimutatni az érzéseiket, ha bánatuk van hozzám fordulnak nyugtatásért, vígasztalásért, nem pótszerekhez folyamodnak és nyitottak a világra és kíváncsiak, kreatívak, mint ahogy azt dr. Ranschburg Jenő professzor úr is leírta.