Miért és mire jó a BABAHORDOZÁS?
A babahordozás nem egy ’modern’ vagy ’hippi hóbort’ erre születnek a babák. A testkontaktus a létezésükhöz, túlélésükhöz, egészséges testi, lelki fejlődésükhöz szükséges, alapvető igényük.
A babák még a testartásukkal is jelzik, hogy testkontaktust igényelnek. Ilyenek az
- átkaroló (moro) reflex,
- a kapaszkodó reflex (megfogja az ujjunkat),
- a lábait maga alá húzza, amikor felvesszük,
- a zsírsejtek a hátán sűrűbbek, ami a hasi testkontaktus igényét mutatja.
A testkontaktus nem csupán a baba szempontjából létszükséglet. A szülők szempontjából is számos előnnyel jár.
Az első időkben az édesanyának pihennie kell, a gyermekágy a regenerálódás ideje (hat hét, császár metszés esetén 12 hét), ekkor a hordozás az édesapáknál hatalmas hormon-bombaként alakítja ki közte és a baba közt a kötődést. Megerősíti őt az apai szerepében és kompetenciájában. Az apa bevonása a hordozásba a párkapcsolati harmóniát is segít fenntartani.
A testkontaktus által előidézett hormonok termelődése egy traumatikus szülés és szeparáció után édesanyák esetében is hasznos. Ugyanis a testkontaktus, az ölelés, nem csak a babák hormonháztartására hatnak, hanem a hordozó személy esetében is kimutatták az endorfin, oxitocin, dopamin, szerotonin hormonok emelkedett szintjét. Ezek felelnek a boldogság, a kötődés, a szeretet, a jutalmazás érzéséért és ezek újabb hormonok termelődését segítik, például a melatonint, az alvásért felelős hormont is.
A baba esetében mindez az idegrendszer épülését, fejlődését szolgálja. Édesanyáknál előfordulhat szülés után gyermekágyi depresszió és a kutatások bizonyították, hogy a babájukkal való testkontaktussal hatékonyan lehet megelőzni annak kialakulását és enyhíteni a súlyosságát.
Ugyanezt a célt szolgálja az, hogy az édesanya a gyermekágy letelte után újra el tudja végezni a hétköznapi teendőket és legtöbbször azért hordoz, hogy be tudjon fejezni egy műveletet anélkül, hogy a baba sírása miatt meg kelljen azt szakítania.
Ahol nagytestvér van, ott vele is foglalkozni kell, amihez elengedhetetlen a két szabad kéz.
A napi levegőztetés is sok esetben hordozóeszközben tud csak megvalósulni.
Van, aki napi szinten kutyát sétáltat terepen, erdőben, ami elképzelhetetlen babakocsival.
A napi bevásárlást is sokan csak hordozással tudják megoldani, mert a kocsi csomagtartójába nehezen fér el a babakocsi, vagy nem fér el a helyi bolt szűk polcok közötti soraiban.
Az ügyintézés, hivatalos ügyekben eljárás legtöbbször időigényes, ahol a legjobb ha velünk van a babánk és úgy tud nyugodtan, háborítatlanul aludni, szopizni, ha anya testkontaktusban tartja.
Budapesten aluljárókban való közlekedés elképzelhetetlen hordozóeszköz nélkül. A mozgólépcsőn például nem lehet a babakocsiban a baba, miközben használjuk. Nagyon nagy segítség ilyenkor egy hordozóeszköz.
Vannak családok, akik nagyon szeretnek túrázni, kirándulni szabadidejükben. Erről se kell lemondania a családnak azért, mert baba született. Hordozóval megoldható a túrázás is terepen.
Két szabad kézzel nagyon sokféle dolgot el lehet végzeni: kertben, ház körül, hobbi tevékenységeket, főzés, mosás, takarítás úgy, hogy közben biztonságban anyán pihen a babája.
Időt lehet spórolni, mert a baba igényei kiszolgálása mellett (pl. kendőben szoptatás) más tevékenységet is végezhet (pl. testvérrel játék, tanulás).
Vannak babák, akik hasfájósak. A hasfájásra szakemberek természetes gyógymódként javasolják a pocakra helyezett meleg párnát, a lábak térdek körkörös mozgatását, feltolását köldökhöz, nyomást a pocakra, ún. lajhár pozícióban. Ezt mind a hordozáskor eszközzel megtámasztott módon az ún. terpesz guggoló lábtartással elérhetjük. Az anya/apa testhője biztosítja a meleget, miközben segít a gázok távozásában a függőleges pozíció miatt büfiztetés formájában, és az M lábtartás miatt az ürítést is segíti. Személyes tapasztalatom, hogy a hasfájós gyermekemnél a kendőben hordozás jelentette az egyetlen megoldást.
A fogfájás a következő olyan helyzet, amikor jó szolgálatot tesz a hordozás jótékony hormontermelést segítő hatása. Ugyanis az oxitocin, ami testkontaktusban termelődik, fájdalomcsillapító hatású. Ezt is számtalanszor tapasztaltam mindhárom gyermekemnél és nem csak fogfájáskor, hanem óvodás korukban egy-egy megbetegedéskor is.
Betegségkor lázban a fizikai törvény szerint működik a hőkiegyenlítés szülő és gyermek között is. A fizikai törvény úgy szól, hogy az egyik (a melegebb) test energiaváltozása – az általa leadott energia, egyenlő a másik (a hidegebb) test által felvett energiával. A testek hőmérséklete egyenlővé válik. Ez úgy valósul meg, ahogy a forró vizes poharat a hideg vizes edénybe helyezem és végül mindkettő langyos lesz. Amikor lázas a gyermekem, akkor csupasz mellkasomra véve az ő meztelen testét, az én hűvösebb testem lehúzza a lázát. Ezt számtalanszor tapasztaltam a három gyermekem esetében.
A babák külvilágra való kíváncsisága , a tudás, az információk felvétele, a beszédtanulás mind-mind biztonságos kötődés mellett valósulhat meg zavar nélkül. Az a gyermek, aki testkontaktusban van, és úgy fedezi fel az őt körülvevő világot, annak a kíváncsisága tartós marad és ez segíti őt tudása gyarapításában. Amikor úgy találkozik ijesztő hanggal (riasztó, kutyaugatás, sziréna), hogy közben testkontaktusban a hordozója meg tudja nyugtatni, és biztonságban van, akkor ezek a külső, erős ingerek nem szorongást váltanak ki belőle, hanem tudást arról az új ingerről, benyomásról. A csípőn hordozás ezért is használható már a beszédtanulás aktív kezdetétől 2-3 hónapos kortól egészen totyogós korig, mert miközben együtt látjuk a tárgyat, jelenséget, személyt, meg tudjuk nevezni azt és látja a szánk mozgását, a hangképzést. Ezzel tanulja az anyanyelvét, szocializációban segíti őt.
Újszülött korban, az ún. negyedik trimeszterben a baba létfunkcionális igénye, szükséglete a testkontaktus, történjen az akár kézben, vagy eszközben (nyilván eszközben könnyebb).
Az oké, hogy amíg nem tud önállóan közlekedni, akkor hordoz a szülő, de miért hordoznak a szülők, amikor már rég tud járni az a gyerek a saját lábán?
Meddig tart a hordozós kor?
A hordozás ahogy fentebb írtam, nem csupán a baba igénye és cipelése, sokszor a szülő igénye is. A járni tudás nem jelent egyet célirányos közlekedéssel kb. 5-6 éves korig. A 2-3 évesek szívesen bóklásznak célirányos séta helyett. Előfordul, hogy szeretnénk eljutni valahová, netalántán időre, akkor egy 3 év alattival ez sokkal könnyebb lesz ha viszünk magunkkal egy hordozóeszközt. Lehet, hogy egy ideig tudja tartani a séta ütemét, de idegrendszerileg és fejlődéslélektanilag nem tartanak ott, hogy célirányos sétát meg tudjanak valósítani, főleg nem időre.
A forgalmas út melletti séta is sokkal biztonságosabb, ha a kéz megfogása nehézkes, és bizonytalan, akkor hátunkra vesszük, amíg biztonságos helyre nem érünk, ahol szabadon futkározhat. A biztonságosan engedelmes kor elérése nagyon változó és egyéni eltéréseket mutat. Addig pedig fő a biztonság és egy hordozóeszköz.
Egy hosszabb kirándulás végére, még egy igen aktív, örökmozgó is elfárad, sőt a déli alvás idejére (nálunk ez egészen 5 éves korig napi szintű volt) egészen biztos kidől. Volt, hogy túra utolsó 1 km-ét nem tudta megtenni az 5 éves fiam, vagy az állatkertben déli 12-kor zsiráf nézése közben állva elaludt, előfordult, hogy nyaraláskor Velencében az ugyancsak ötéves lányom déli 12-kor hátamra kérte magát alvás miatt. Ilyenkor jó, ha van nálunk egy hordozó. Jellemzően 5 éves kor még az, amikor előfordulnak ilyen kifáradós helyzetek.
A szeparációs szorongás hullámokban előjöhet különböző korokban, tapasztalat szerint 8 hónapos korban, 1,5 korban és egy másik formájában az ún. dackorszakban is megfigyelhető. Ilyenkor fokozottabban igényli a testkontaktust a gyermek. Nyilván karban is megoldható, de ilyen fokozott igény esetén a legcélszerűbb hátunkra kötni valamilyen eszközben. Áthidalható ez a korszak egy hordozóval, úgy, hogy közben anya nem merül ki benne. Ugyanis ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy egy lépést se tehetünk nélküle. A dackorszakban pedig a levállás folyamatában a veled egy vagyok – már külön vagyok egyedül is tudom váltakozásában, fusztrációjában nyugtatásként és kiborulás megelőzésként nagyon jól használható a hordozóeszköz.
Én magam hordozóeszközt használtam három éves korban a békés és könnycsepp-mentes leválasztáshoz alternatívaként, hogy megvalósuljon a közelség, bőr-bőr kontaktus, de már ne cicin elégítse ki ezt az igényét, mert nekem már fusztráló volt és így az én igényem szerint választottam le az utolsó gyermekemet ilyen módon törésmentesen.
Altatás a korábbi megszokott cicin alvás helyett hordozókendőben, gimnasztika labdán rugózva történt. Ez olyan jól bevált, hogy a déli altatás is mindig 3-5 perc alatt működött ilyen módon egész óvodás korban. Ilyenkor a melatonin termelést segítjük a gyermekünk szervezetében, ami az elalvásért felelős hormon.
Meddig tart a hordozás? Családonként változó, addig, amíg a hordozás segítő, támogató a hétköznapokban, a nyaralásokkor, ameddig mindkét fél igényli azt. Egyet biztosan tudok, a 21, 20, 10 éves hordozott (kb. 5 éves korig) gyermekeim esetében, hogy nem a hátamon mentek érettségizni és iskolába se. De bármikor bátran megölelnek, nem félnek kimutatni az érzéseiket, ha bánatuk van hozzám fordulnak nyugtatásért, vígasztalásért, nem pótszerekhez folyamodnak és nyitottak a világra és kíváncsiak, kreatívak, mint ahogy azt dr. Ranschburg Jenő professzor úr is leírta.
